furulya.hu

Historikus ujjrendek

Ezen az oldalon historikus hangszerek ujjrendjeit találhatják meg. Ezek az ujjrendek természetesen csak az autentikus kópiahangszeren használhatóak, más hangszeren (műanyag furulyán, vagy "modernizált" fahangszeren) a legnagyobb valószínűséggel intonációs problémák adódhatnak. Azonban ezeknek a fogásoknak az ismerete, tanulmányozása érdekes lehet a gyakorló furulyásoknak, már csak hangszertörténeti szempontból is. Akinek pedig autentikus kópiahangszere van, egyenesen elengedhetetlen.

 

Ganassi

A furulyán használható ujjrend a hangszer felépítésétől; furatától, átmérőjétől és menzúrájától (ezek arányaitól) függ, ami évszázadok alatt sokat fejlődött. A korai reneszánsz hangszerein a hangterjedelem kevesebb, mint két oktáv volt. Az egyik legrégebbi fogástáblázat Sylvestro Ganassi fogástáblázata, amely 1535-ben jelent meg.

Ganassi

Ganassi kísérletezett is a hangszereivel, La Fontegara című munkájában találhatók meg az alábbi táblázatok, kísérletezésének eredményei. Ezek az ujjrendek jelentősen eltérnek a "modern" ujjrendektől. A táblázatok három különböző furulyára vonatkoznak, mindegyik táblázatban balról az első egy g-furulyán fogott f (c-furulyán b-nek felel meg), a harmadik g (c-furulyán c-nek felel meg).

Ganassi

A teljes Ganassi-ujjrend megtalálható itt!

 

Virgiliano

Ez egy lényegesen későbbi táblázat (1600 körül) Aurelio Virgiliano gyűjteményéből. Ez a hangszertípus hasonló a Ganassi-féle furulyához, hangterjedelme nem éri el a két oktávot. Táblázata g-furulyára vonatkozik.

Virgiliano

 

Jambe de Fer

A XVI. század közepétől a furulya szerkezete, felépítése jelentős változásokon ment keresztül, ennek köszönhetően kibővült a hangterjedelme, elérte és túl is lépte a két oktávot. Ez az első nyomtatott fogástáblázat, melynek ujjrendjei már nagyon hasonlóak a modern fogásokhoz, Philibert Jambe de Fer 1556-ban megjelent Epitome Musical című művéből.

Jambe de Fer

 

Mersenne

Hasonló ujjrendet találunk Mersenne táblázatában is (Harmonie Universelle, 1630). Néhány kivételtől eltekintve megfelelnek a mai hangszerek ujjrendjeinek.

Mersenne

 

Blankenburgh (Jacob van Eyck)

1646-ban megjelent Fluyten Lusthof című kiadványában Blankenburgh leírja a van Eyck-féle furulya ujjrendjeit, de nem foglalja táblázatba. Ujjrendjei a szokásos kialakult fogásokra vezethetők vissza, mivel nagyon is elterjedt a fél-lyukak használata a villafogások helyett, elsősorban a módosított (b-s és #-es) hangok megkülönböztethetősége érdekében.

A h'' és c''' hangok leírása (c-furulyán):

"A felső kézzel az alsó lyukat több mint félig lefedjük, az első ujjhoz tartozó lyukat szintén lezárjuk, az alsó kezünkkel a mutató-, középső- és a gyűrűsujjunkhoz tartozó lyukakat is lefedjük, így egy a második regiszterbe tartozó hangot kapunk.

A felső c hangot a következőképp szólaltathatjuk meg: a felső kézzel a az alsó lyukat több mint félig befedjük, az első ujj lyukát betakarjuk, az alsó kéz mutató- és középső ujjával szitén lezárjuk a lyukakat, így egy harmadik regiszterbe tartozó hangot kapunk."

Blankenburg

A teljes Blankenburgh-ujjrend megtalálható itt!

 

Bismantova

Az első táblázat, amely barokk furulyára készült. Bartolomeo Bismantova munkája, amely 1677-ben jelent meg, g-alt furulyára alkalmazható. Ez a hangszer sokáig szólóhangszer volt Itáliában. A táblázatban szereplő számok a lefedett lyukakat jelzik (1=hátsó hüvelyk-lyuk).

Bismantova

 

Freilhon-Poncein

Freilhon-Poncein LA VERITABLE MANIERE D'APPRENDRE A JOUER EN PERFECTION DU HAUT-BOIS, DE LA FLUTE ET DU FLAGEOLET ("Az igazi módszer a tökéletes játék megtanulásához furulyán, oboán és flageolet-ten") című munkája 1700-ban jelent meg. Ebben három táblázat található, melyek a furulyával foglalkoznak. Külön táblázat szemlélteti a természetes, a keresztes (diése) és a b-s (bémol) hangokat. A hangterjedelem itt két oktáv és egy hang (F-alt; f' - g''', a fisz'''- t nem tartalmazza a táblázat). Az utolsó előtti lyuk (jobb gyűrűsujj) gyakran fedett, nyilvánvalóan a hangszer biztos megtartása végett.

Freilhon-Poncein Freilhon-Poncein Freilhon-Poncein

 

Hotteterre

A barokk korszak legszélesebb körben ismert táblázata, amelyet 1720-ban megjelent iskolájában Jacques Hotteterre-le-Romain írt le. Ujjrendje nagyon hasonló a Freilhon-Poncein által leírtakhoz.

Hotteterre

 

Stanesby

Az alábbi táblázatoz Thomas Stanesby Junior adta ki 1732 körül, a tenorfurulyáról szóló értekezésében, tehát C-furulyára értendő ez az ujjrend. Különlegessége, hogy megkülönbözteti a keresztes és b-s hangokat, valamint leírja a cisz''' fogását is. (x = félig fedett lyuk)

Stanesby

Megjegyzés: A táblázatban tévedés lehet a megadott ujjrendekben a 4. hangra (F) vonatkozóan. Hogy az oktáv tiszta legyen, normális esetben a 4. hang fogása nem lehet ugyanaz a két regiszterben. Ha az alsó F tökéletes (tiszta), akkor a felső F-hez az utolsó előtti lyukat csak részben kell lefedni (Hotteterre-féle ujjrend). Ezzel szemben ha a felső F pontos (tiszta), az utolsó lyukat is le kell fedni az alsó F-hez, hogy tiszta legyen (modern ujjrend).

Philippe Bolton hangszerkészítő mester cikke alapján

 

© 2005-2014 furulya.hu