furulya.hu

A hang keletkezésének helye

A furulya működése

A furulya az egyik legegyszerűbb felépítésű hangszer, nincsenek mozgó alkatrészei, gyakorlatilag egy cső, nyolc játszólyukkal. Egyszerűsége ellenére működése meglehetősen összetett és bonyolult.

A hang keletkezése

A labium (ajak) a furulya legfontosabb része. Itt keletkezik a hang, ezért élének (peremének) legkisebb sérülése is a hangminőség jelentős romlásához vezethet!

A szélcsatornán beáramló levegő a labiumra (azaz ajakra, innen az ajaksíp elnevezés, népiesen "szélhasítónak" szokták nevezni) érkezve rezgésbe hozza a hangszer testében található légoszlopot. A szélcsatornából érkező levegő áramlását és a légoszlop elmozdulásának két fázisát az alábbi képek szemléltetik.

A levegő áramlása A levegő áramlása

A légoszlop irányváltása (rezgése) annyiszor történik egy adott hangon, amennyi a rezgésszáma, tehát például egy 440 Hz-es a' hangon másodpercenként 440-szer.

Állóhullámok

Az állóhullám kialakulása

A piros pontok jelölik a rezgési csomópontokat.
A képen 5 rezgési csomópont, 4 csúcspont látható.

A légoszlopban állóhullámok jönnek létre, az egymással szemben haladó hullámok a légoszlop közepén a rezgési csomópontban találkoznak, majd visszaverődnek.

Az összes lyukat lefogva, a légoszlop két végén (a sípnál és a lábnál) alacsony nyomású, nagy sebességű csúcspont, míg középen egy magas nyomású, de álló rezgési csomópont jön létre.

A furulya alaphangja (az 1. regiszter legmélyebb hangja)

1. regiszter F

 

A hangmagasság

Amikor a lyukakat sorban kinyitunk, a rezgő légoszlop hosszát rövidítjük meg. A rövidebb légoszlop magasabb rezgésszámot, tehát magasabb hangot eredményez. Ha a lyuk elég nagy, akkor gyakorlatilag azt a hatást érjük el, mintha levágtunk volna a hangszer hosszából azon a ponton, ahol a lyuk található. A lyukak mérete azonban nem mindig pontosan akkora mint a szükséges, ezért kell villafogásokat alkalmazni (például a félhangoknál).

Az 1. regiszter hangjai

1. regiszter A 1. regiszter D 1. regiszter G2

A képeken látható, hogy a légoszlop hossza hogyan változik bizonyos hangoknál. Az első regiszterben egy rezgési csomópont és a légoszlop két végén két csúcspont alakul ki.

Az 1. regiszter negyedik hangja

1. regiszter H

A furulya negyedik hangján (C-furulyán f/fisz, F-furulyán b/h) villafogás használata szükséges, a lefogott lyukak között egy nyitott lyukat kell hagyni. A nyitva hagyott lyuk túl kicsi lesz ahhoz, hogy a rezgő légoszlop hosszát a lyukkal egy vonalban "levágja", így adva lehetőséget félhang játszására.

A 2. regiszter

2. regiszter A2

Jól látható, hogy a második regiszterben (hüvelyk-lyuk félig nyitva) két rezgési csomópont alakul ki, a légoszlop két rövidebb részre válik (pontosan feleződik). Ebből fakad a lehetőség, hogy ugyanazokkal a lyukakkal (melyeket az alsó regiszterben használtunk) más hangokat is meg lehet szólaltatni (második oktáv hangjai).

A 3. regiszter

3. regiszter E3

Ha a második regiszterben villafogást használunk (tehát a hüvelyk-lyuk mellet egy másik lyukat is nyitunk), a légoszlop három részre szakadását kényszeríthetjük ki. Ekkor három rezgési csomópont alakul ki és egy harmadik regiszterbeli hangot eredményez.

A 4. regiszter

4. regiszter G3

Ha a hüvelyk-lyuk mellet két másik lyukat is nyitunk, a légoszlop négy részre szakad. Ebben az esetben négy rezgési csomópont jön létre.

A regiszterváltások

Regiszterek

A regiszterváltások adnak lehetőséget arra, hogy mindössze nyolc lyuk segítségével két és fél oktáv hangterjedelemben, több mint harminc hangot tudunk a furulyán megszólaltatni.

Ugyanakkor éppen a regiszterváltások miatt okozhatnak nehézséget bizonyos trillák, nevezetesen azok a trillák, amelyek pont a regiszterváltás határán vannak. (Például C-furulyán az e''-d'' trilla.)

 

Intonáció

A szélcsatornán keresztül a labiumra érkező légáram sebességével csekély mértékben, de hallhatóan befolyásolható a hangmagasság. Ha erősebben fújunk a hangszerbe, a gyorsabb légmozgás kissé megemeli a rezgésszámot, így a hang magasabb, ha túl gyengén fújunk a hangszerbe, a rezgésszám csökkenésével a hang alacsonyabb lesz. Ebből következik, hogy dinamikát (hangerősséget) nem lehet furulyán fúváserősséggel szabályozni, mert egyszerűen hamis lesz. Más eszközökhöz kell tehát folyamodni, ilyen lehet például a hangok hosszúsága, az artikuláció, vagy piano- illetve fortefogások alkalmazása (ezek olyan speciális fogások, melyekkel a normál fogáshoz képest magasabb, vagy alacsonyabb hangot eredményező fogást keresünk, ezeket gyengébben, vagy erősebben megfújva éppen a szükséges hangmagasságot kapjuk).

Forrás, képek: Philipp Bolton hangszerkészítő mester, Wikipédia

 

© 2005-2014 furulya.hu